Prológus
Lehunyt szemekkel, türelmesen várta, hogy a fodrász a frizurájába tűzze a fátyol csatját, hogy aztán végre elindulhasson az oltár felé. Hosszú évek óta várt már erre a napra, mert ugyan csak egy papírt fognak majd kapni, azonban neki ennél jóval többet jelentett, végre tartozik majd valakihez, hogy végre beteljesül az álma és megalapíthatja a családját. Annak ellenére, hogy számtalanszor elképzelte már a nagy napot, úgy izgult, mint amikor először sétált végig a kifutón, bizonytalan volt, hogy tetszeni fog-e a ruhája a férfinek, hogy mindenkit meghívott-e, akit akart és ugyan nem akart róla tudomást venni, de a lelke mélyén felvetődött a kérdés, hogy biztos jól döntött-e. Szerelmes volt, ezt száz százalékig tudta, valami azonban nyomást helyezett a mellkasára, mintha valami olyasmire készülne, amit sose akart, ez pedig igazán nagy butaság volt, hiszen ő férjhez akart menni és férjhez is fog menni.
1. fejezet
Megcsalva
Mozdulatlanul bámult kifelé a szálloda hatodik emeleti ablakán, mégis csak az üvegen visszatükröződő arcát látta és nem a fényárban úszó várost. Hosszú hetek óta minden estéjét így zárta, a nappaliban csendben állva, a tükörképét nézve merengett, azonban kivételesen nem a hálószobába fog menni és álmatlanul forgolódni a franciaágyban, hanem a nagynénje által szervezett jótékonysági vacsorán fog részt venni. Még mindig nem akart kimozdulni a négy fal közül, jobban érezte magát odabent és biztonságban, ahol egyedül lehetett és senki sem látta, hogy mennyire összetört. A meghiúsult esküvővel és a hetek óta tartó rejtőzködéssel rengeteg fejfájást okozott már az ügynökének, de képtelen lett volna dolgozni, még nem tudta összeszedni a darabkáit, mindez viszont a nagynénjét nem érdekelt, kötelezte, hogy ott legyen és tisztában volt vele, hogy jobban teszi, ha elmegy arra az estélyre. A ruhát, a sminkest és a fodrászt is a lakosztályába kérette, nemsokára pedig a sofőr is megfog érte érkezni, neki csak annyi dolga volt, hogy megjelenjen és mosolyt erőltessen az arcára, mintha az olyan egyszerű lenne.
2. fejezet
Váratlan vendég
Csend telepedett a lakosztályra, egyikőjük sem szólalt meg, csak leült a kényelmes bőr fotelba és onnan figyelte a bárszekrényhez sétáló nőt. Hiába próbált meg rájönni, hogy mi változott meg az elmúlt bő félórában, semmi ötlete sem volt. Egy teljesen más Carolinát nézett, mint korábban az estélyen, rá már egyáltalán nem mondhatta, hogy megtört volt, kicserélték és még sose látta ilyen erősnek. Amikor megismerkedtek, reménytelenül szerelmes volt a legjobb barátjába, aki minderről nem tudott, ami miatt a modell csak marcangolta magát, egészen odáig, amíg egyik napról a másikra el nem tűnt az életükből. Ő sem volt kivétel, nem hallott felőle semmit, idővel pedig már nem is gondolt arra, hogy mi lehet Vele, egyáltalán, hogy hol van. Most azonban egy számára ismeretlen nővel volt kettesben és csak arra gondolt, hogy mindenképp meg akarja ismerni.
3. fejezet
Újrakezdés
Lassan sétált az öltöző irányába, a fülében dübörgő zenével, azonban fogalma sem volt, hogy melyik szám szólt éppen, minden gondolata Carolina körül forgott. Nem értette ugyan, hogy mit mond a telefonba, de a reakciójából kiindulva nem lepte volna meg, ha megint az a féreg kereste volna meg. Reménykedett abban, hogy békén fogja hagyni, ennek ellenére biztos volt benne, hogy nem ez volt az utolsó próbálkozása. Ő se maradt volna tétlen, addig nem nyugodott volna meg, amíg ki nem harcol egy új esélyt és nem hozhatja helyre a hibáját. Viszont nem volt ebben a helyzetben, nem rontott el semmit sem, csak segíteni akart a nőnek, amit kérés nélkül meg fog neki adni, hogy megszabaduljon az amerikaitól.
4. fejezet
Az igazság
– Az egész világ kíváncsian várta az esküvőd napját, véleményem szerint nem volt olyan divatlap, amely ne foglalkozott volna a kérdéssel, hogy melyik tervező ruháját választottad, milyen lesz a hajad és a sminked. Végül ugyan láthattuk, de egyáltalán nem olyan formában, mint ahogyan azt vártuk. Mi történt? – Ilyen nyíltan még senki sem mert erre rákérdezni, ami egy kicsit váratlanul érte, valahol mégis számított arra, hogy nem mindenki fog puhatolózni, hanem rögtön a lényegre fog térni. Ráadásul a szóban forgó képek fent voltak a világhálón, így bárki láthatta ezeket.
5. fejezet
Megsebzett lélek
Szorosabban fogta össze magán a szürke szövetkabátot, míg csak korholta magát felelőtlensége miatt, amiért nem kérdezte meg a férfitől, hogy milyen idő van odakint. A fényesen ragyogó nap túl csalóka volt, ami őt megtévesztette és úgy gondolta, hogy ismét olyan kellemes hőmérsékletű a levegő, mint pár nappal korábban, amikor együtt szórakoztak. A november végi csípős szél élesen csapott arcába, amitől újfent megborzongott és egyáltalán nem értette, hogy az előtte ülő szurkolók miért nem fáznak, mikor csupán csak egy mezt viseltek felül valamelyik játékos nevével a hátukon. Bár valószínűleg, ha ő is ugyanannyira imádta volna a labdarúgást, akkor feltüzelte volna az öröm, hogy ilyen közelről láthatja a Real Madrid sztárjait.
6. fejezet
Leheletnyi távolság
Lassan sétált a tömegben, napszemüvege mögé rejtőzve, teljesen gondolatai közé merülve, melyek még mindig a pár nappal korábban elhangzott szavak körül forogtak. Megdöbbentette Sergio kijelentése, mert ugyan érezte a vonzódást kettőjük között, azonban az egyszer sem jutott az eszébe, hogy jóval többet szeretne már, mint amit ő segítség nyújtás gyanánt adni tudott számára. Annyira szerencséje volt, hogy nem kellett reagálni, mivel a focista újra megcsókolta, jóval gyengédebben, jóval lágyabban, mint ahogyan azt ő kezdeményezte pillanatokkal korábban. Tudta, hogy máskülönben némán, megkövülve bámult volna a mélybarna szempárba, hiszen nem érezte úgy, hogy készen állna akár csak egy szeretői viszonyra is, ráadásul a szíve mélyén érezte, hogy Sese ennél többet szeretne. Valami olyat mozgatott meg benne, amit eddig még soha senki, mégis megijedt attól, amit a tekintetében látott és a szavaktól, amelyek még mindig a fülében csengtek.
7. fejezet
Kínos találkozások
Magabiztosan sétált ki a liftből, tekintetével rögtön ismerős arcok után kutatott, melyekre pillanatok múlva rá is talált és ugyan őket vette célba, mégis tanácstalanul nézett ide-oda, hiszen egy valaki hiányzott a társaságból, pont az, aki miatt ott volt. Tudta, hogy jelen kell lennie a modellnek, Alejandra biztosította arról, hogy ott lesz Ő is, így rögtön a szőkésbarna hajúra pillantott, aki cinkos mosollyal az arcán a teraszra nyíló ajtó felé intett fejével. Megszaporázta a lépteit, végig arra gondolva, hogy itt van előtte a nagy lehetőség, azonban mindenről megfeledkezett, mikor az üvegajtón az a férfi sétált be, akit a képernyőn is látott már a nő mellett. Évekkel fiatalabb volt tőle, magasabb, teljesen más stílusú a nyakára felkúszó tetoválással, mert ugyan neki is rengeteg volt, mégis mintha csak egy vicc lett volna, hogy ettől az alaktól bármit is akarhatna Carolina. Mégis, ahogy visszagondolt a boldog vonásokra, melyeket talán még sosem látott, elbizonytalanodott és már cseppet sem gondolta úgy, hogy csak egy vicc lenne az egész.
8. fejezet
Szenvedélyek éjszakája
A gondolataiba merülve nézett ki az üvegajtón, kezében a vörös boros poharával, míg a háttérben halkan szólt a zene, melyet a vacsorával foglalkozó férfi dúdolt. Még mindig az iménti felismerése hatása alatt volt, mely a napja megkoronázása is lehetett volna, mégsem így gondolt rá, hiszen ez nem volt negatív, még úgy se, hogy tartott a kialakuló érzésektől. Nem tudta volna megmondani, hogy mikor változtak meg köztük a dolgok, hogy mi volt az a mozzanat, amelyből kibontakoztak az érzéseik, de azok már határozottan ott voltak mindkettőjükben. Mindez pedig csak azt eredményezte, hogy mostantól nem lehet könnyelmű, hiszen már nem csak egyszerű vágyakozásról volt szó, amikor még bármit megtehetnek és megengedhetnek, már bánthatták egymást… nevethetnékje támadt ezen gondolatától, mivel pont emiatt sodródtak egymás felé, mert valaki megsebesítette a szívüket és a másik gyógyulásában segédkeztek. Mintha csak valami elfuserált film forgatókönyve lenne az egész, amiben a két megcsalt személy egymásba szeret, azonban mégsem volt ilyen egyszerű az ők helyzetük, hiszen ott volt a baba, akinek lehet, hogy Sergio az apukája, ha pedig ez tényleg így van, rögtön átírja a sablonosnak tűnő cselekményt. Sose lenne képes ártani egy kisbabának, aki nem tehet a szülei gondjairól és pont emiatt félt attól, hogy közelebb kerüljön a focistához, hogy még jobban megerősödjenek az érzései, amelyek akár el is pusztíthatják hónapok múlva.
9. fejezet
A titkok mindig kiderülnek
Fáradtan sétált be a társai után az öltözőbe, akik végig hangoskodtak az idevezető utat, míg ő csendben maradt. Sajgott minden izma, kimerült volt és túl keveset aludt az éjszaka, amelynek nyomait nemcsak a játékosok vették észre, hanem az edző segédje is, aki a lelket is kihajtotta belőle. Ennek ellenére egy szava sem volt, nem döntene másképp, engedne Carolina akaratának, hiába piszkálták egész délelőtt a barátai azzal, hogy végre szexelt, hiába kapott plusz feladatokat. Minden egyes pillanatot megért, nem is törődött a büntetésével és a fejmosással sem, amelyet majd csak ezután fog megkapni az edzőtől. Valami olyat adott neki a modell, amit még senki más nem, amit Pilárnál sem érzett. Emiatt is tudta, hogy most mindennél jobban oda kell figyelnie, hogy nem ronthat el semmit, máskülönben könnyedén elveszítheti a barna hajút. Elég volt csak arra a mondatára gondolnia, amit a lakásban az ösztönei miatt tett meg, aminek köszönhetően napokig kerülte. Ennek köszönhetően akart még várni, nem akarta erőltetni, mert ugyan már szüksége volt a szexre, de Miatta várt volna még, ameddig csak kell.
10. fejezet
Egy igazi dög 1.
A gondolataiba merülve, csendesen nézte a pohárban lévő sötét vörös bort, míg teljesen kivonta magát az étteremben zajló életből. Magányosan üldögélt a négyszemélyes asztalnál, túl korán érkezett meg, viszont így legalább volt ideje összeszednie magát, amíg megérkeznek a lányok. Fogalma sem volt, hogy mitévő legyen, mert ugyan még csak a fotósok száma sokszorozódtak meg körülötte, azonban tudta, hogy hamarosan a firkászok is meg fognak jelenni, akik nem fognak habozni és kéretlenebbnél kéretlenebb kérdésekkel fogják elhalmozni. Butaság lett volna azt képzelnie, hogy hamar le fog csendülni az egész, hogy pár nap múlva már senkit se fognak érdekelni, hiszen semmi nyilvánvalót nem kapott a média és az ország. Nem csattant el köztük egy csók sem a szabadban, nem fogták meg egymás kezét, ügyeltek arra, hogy ne adjanak okot a hiénáknak, hogy rajtuk csámcsogjanak. Mindkettőjüknek új volt a helyzet, egy hosszabb kapcsolatból léptek ki, még mindig nem gyógyultak be a sebeik, ennek ellenére ott volt az a különleges dolog, ami kezdett egyre erősebbé válni köztük. Ezt viszont beárnyékolta a bizonytalanság, amelyet főként ő érzett, amelyet nem csak a baba és az édesanyja okozta, hanem maga Sergio is. Afelől semmi kétsége sem volt, hogy ugyanúgy élvezi az együtt töltött pillanatokat, mint ő, de jelen volt a kétség, melyet a férfi érzései szültek, amelyek még mindig Pilárhoz kötötték és ki tudja, hogy meddig fogják még. Emiatt nem volt nyugodt, lelke mélyén tartott attól, hogy a végén ismét a padlóra fog kerülni, hogy bármit is mondott neki a focista, végül mégis csak a volt barátnőjét fogja választani.
Meglepetés jelenet
– Arra gondoltam, hogy a szülinapodra nem veszek külön ajándékot – jelentette ki, miközben visszasétált a konyhába. Hallotta, hogy utána sétál a focista, így egyáltalán nem érte váratlanul a hátához simuló izmos test és a derekára csúszó erős tenyerek.
– Nekem az is megteszi, ha valami szexiben vársz majd. – Nem látta ugyan, de biztos volt benne, hogy széles vigyor terül el az andalúz arcán, míg szorosabban húzta magához. Egyáltalán nem lepte volna meg, ha ő már el is képzelte volna az egészet, pedig nem is erre akart kilyukadni valójában. – De ha nem lesz rajtad semmi, úgy még jobb lesz.
– Nekem az is megteszi, ha valami szexiben vársz majd. – Nem látta ugyan, de biztos volt benne, hogy széles vigyor terül el az andalúz arcán, míg szorosabban húzta magához. Egyáltalán nem lepte volna meg, ha ő már el is képzelte volna az egészet, pedig nem is erre akart kilyukadni valójában. – De ha nem lesz rajtad semmi, úgy még jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése